A címben tárgyalt két fogalommal az a baj, hogy egyformán írják le őket, pedig mást jelentenek. Van az az evolúció, amit a tudomány használ, és van az, amit a fundik. Hogy milyen a tudományé, azt már sokszor tárgyaltuk itt is, és vannak egyéb blogok is. A fundik evolúciófogalma is előkerült már többször, de egy kommentben egy szép összefoglalót kaptam, amit most végig szeretnék nézni.

http://www.chick.com/reading/tracts/1564/1564_01.asp

Ennek lényegében minden képkockája árulkodik a fundi jellegű evolúciófelfogásról, illetve a vitakultúra jellegéről is.

Az elején azt mutatja, hogy az evolúció egy csoport-hit, ami tekintély alapon működik, és egyáltalán szempont, vagy hogy felmerül, hogy a hallgatóság egy-egy tagja elhiszi-e vagy sem.

A Biblia emlegetése tudományos céllal tényleg megmosolyogtató bárgyúság, ezt a fundi csak úgy tudja áthidalni, hogy a tekintélyelvet még erősebben hangsúlyozza, pl börtönnel fenyeget (ami megint nem túl életszerű, de ez valószínűleg nem volt szempont)

Az igazi mélyvíz ott kezdődik, amikor a főhős fiatal elemezni kezdi az evolúciót. A fundiknál az evolúció az ősrobbanástól számít, mivel a ugyanaz a teremtő teremtette a világot és az életet, teljes természetességgel követelmény számukra az, hogy ha az élővilághoz egy elmélet szerint erre nincs szükség, akkor ugyanennek az elméletnek kötelessége magyaráznia minden más szerintük teremtett dolgot. A tudomány szerint az evolúció még csak az élet keletkezéséről sem szól, nemhogy az ősrobbanásról.

Ugyanitt a klasszikus fundi felosztás megjelenik: a makro- és mikroevolúció fogalmai. Ennek vannak szintén más jelentésű, ugyanígy írt megfelelői a tudományban: mikroevolúciónak nevezi a tudomány azt a változékonyságot, amit a taxonómusok még egy fajba sorolnak, és makroevolúciónak azon sorozatát mikroevolúciós folyamatoknak, ami a taxonómusok által megkülönböztetett fajokra illik. A tudomány szerint tehát ha van mikroevolúció, akkor makroevolúció is van, hiszen nincs éles határ, csupán a szubjektív taxonómia, ami, mint már egy bejegyzésben tárgyaltuk, egyszerűen a hatékony kommunikációra szolgál a jelenlegi élővilág leírásához, evolúciós (tudományos értelemben vett evolúciós) folyamatok tárgyalására alkalmatlan. A fundiknál a mikroevolúció az evolúciós jelenségek olyan köre, amit nem lehet letagadni (több okból, pl már kiderült, hogy a bárkára nem fértek volna be ennyien, vagy mert emberi léptékben is megfigyelhető, például az egysejtűeknél, vagy generációkon át a kutyáknál). A fundik makroevolúció fogalma pedig mindazon evolúciós állításokat tartalmazza, amiket nem figyeltünk még meg közvetlenül, függetlenül attól, hogy az adott átalakulást a tudományos evolúció feltételezi-e vagy sem. Magyarul a fundi teljes természetességgel sorolja makroevolúciós átalakulásnak pl. a "csimpánzból ember lesz" folyamatot, amitől ugye a tudományos evolúciót értő emberek feláll a hátán a szőr, hiszen ilyen folyamatot a tudományos evolúció egyáltalán nem feltételez.

Ezen a ponton az ábrázolt tanerő elkezdi képviselni a fundik evolúciófogalmát, ami valóban nagy ökörségeket is fog tartalmazni, kövessük hát:

A fundiféle evolúció bizonyítékául kizárólag azok a leletek tartoznak, amikről vagy később kiderült, hogy hamisítványok (arról pedig mélyen hallgat, hogy a tudományos világ mutatta ki a hamisítás tényét), vagy van legalább egy fundi, aki állítása szerint megcáfolta. Ez utóbbi módon még a neandervölgyi ember is a listán szerepel.

A kormeghatározások átlapolódásáról szó sem esik, a fundik evolúcióelméletében a földtan és a paleontológia egymásnak hasból mondja a számokat.

A fundiknál Haeckel munkája az evolúció bizonyítékául akar szolgálni, a tudományos evolúcióhoz erre nincs szükség. Ráadásul, teljesen feleslegesen, Heackel illusztrációjának hibájára építve érvel, holott maga a jelenség azóta többszörösen megfigyelésre és dokumentálásra került - persze némileg másképp - és a jelenség maga valóban létezik.

A fundik evolúciójában nincs helye szervek visszafejlődésének, kizárólag valamilyen irányú fejlődés lehet az evolúcióban. Így a csökevényes szerv jelentése a fundik evolúciójában egy értékítélet, amit könnyen lehet cáfolni. A tudományos evolúció csökevényes szervnek nevezi azokat a megváltozott szerepű szerveket is, amiknek azonosítható az őse.

Az evolúcióról szóló résznek ezzel vége, de még elfér egy állítás a gluonokról, amiket még sosem láttak, és egy reményvesztett elmélet, mely félremagyarázza az igazságot (a glounokat 1979-ben mérték először közvetlenül meg)