Talán többen is nyomon követték az előző post alatti komment-vitát. Azok kedvéért, akik nem foglalkoznak tudományfilozófiával, egy rövid magyarázatot adnék a falszifikálhatóság fogalmáról.
Talán jó ötlet etimológiailag hozzálátni: a falszifikálás cáfolatot jelent, akkor mondjuk, hogy egy megfigyelés falszifikálja az elméletet, ha ellentmond neki, bebizonyítva azt, hogy az elmélet nem helyes.
A falszifikálhatóság tehát azt jelenti, hogy "meg lehet-e cáfolni" az elméletet. Ez elsőre talán furcsán hat, hiszen a gravitáció elméletét akkor meg lehet cáfolni, vagy nem? Na de ha megcáfoljuk, akkor egyből ugrott az egész, pont az a jó, ha nincs kivétel, akkor találtuk el jól az elméletet. Vagy mi?
No igen, néhányan már itt elakadnak a fogalom megértésében. A lényeg ugyanis az, hogy elvileg lehetséges-e olyan megfigyelést tenni, legyen is az bármilyen elvadult fantázia szüleménye, ami megcáfolja az elméletet. És ezek szerint a gravitáció elmélete bizony falszifikálható, mert ha valaki holnapután hoz egy olyan testet, amire nem igaz a képlet, akkor dőlt az egész. Eddig még nem találtak ilyesmi. Ez utóbbi tény miatt egyelőre a tudomány elfogadja a gravitáció elméletét.
A természettudomány egyik filozófiája szerint csak az természettudomány, ami falszifikálható, mert így kiderülhet a hibássága esetén, hogy hibás. Nagyon helyes. És ez az, ami miatt a matematika nem természettudomány.
Nézzünk néhány példát falszifikálhatatlan állításokra:
A Hold nincs ott, amikor senki sem figyel
.. persze kamerával, gravitációméréssel, és egyáltalán semmilyen megfigyeléssel sem ér..
Engem gyíkká változtatott.. de már elmúlt
.. a szemtanúknak meg az emlékezetét változtatta meg..
Ha elég erősen akarod, sikerülni fog
.. ha nem sikerül, biztos azért, mert nem akartad elég erősen..
Az ilyen állítások viszonylag könnyen felismerhetőek arról, hogy nincs rendesen tisztázva, hogy hogyan is derülhetne ki az állítás hamissága, ha esetleg tényleg hamis.
A legtöbb vallás él ilyen állításokkal. Ugye mégis micsoda dolog azt firtatni egy hittételről, hogy hogyan lehetne róla tudni hogy hamis, ha hamis. A fundiblog álláspontja szerint addig jó, amíg ezek vannak többségben (ellentétben a fundikkal, akik a fizikai valóságban ellenőrizhetően egetverő marhaságokat állítanak), míg bizonyos hangok (mint bs az előző post alatt) szerint pedig eleve nevetséges minden állítás, ami falszifikálhatatlan.
Térjünk egy pillanatra vissza a matematikához. A matek bizony falszifikálhatatlan, mint minden valóságtól független tisztán emberi találmány (pl. egy sci-fi világ szabályrendszere), nem lehet igazságot tenni Bolyai és Euklidesz között, hogy márpedig melyiküknek volt igaza, hiszen egymásnak ellentmondó axiomákból indultak ki. A matekban jól megférnek egymás mellett, van ez is meg az is. A matek nem is természettudomány, mégsem lehet azt mondani, hogy nem segíti a világ megismerését. A vallások sem kikezdhetetlen bástyái a világnak, mégis lehetnek hasznosak.
A fundiblog és a kereszténység
Vágjunk akkor a lecsóba. Először is érdemes bevallanom, hogy szinte a teljes életemet a katolikus egyház vette és veszi körül. Papoktól tanultam középiskolában, egyházi iskolában tanítok most. Nem vagyok hívő abban az értelemben, hogy nem hiszek egy interaktív mindenhatóban. Ameddig vissza tudok emlékezni, sosem hittem. Néhány sprituális élmény természetesen ért az egyházban, a klasszikus meditatív technikák, mint mondjuk a Taizéi közösségi élmény, vagy a gyónás, szóval ezek a dolgok "valódi hit" nélkül is működnek. Viszont elfogadom és jónak tartom a keresztény életvitel alapelveit, már ami az ember és ember közötti viszonyokról szól.
Nagyon sok vallásos embert ismerek, nagy többségüknek az életét minimálisan befolyásolja ez abban az értelemben, hogy akkor sem viselkedne másképp, ha ugyanennyire hinne egy másik vallásban. Eljár egy közösségbe, megvannak a pozitív élményei a vallásának megfelelő életvitel betartásából. Egy aránylag kis, de annál hangosabb kisebbség viszont nem elégszik meg ennyivel, közülük kerülnek ki a fundik és az agresszív térítők. Ez utóbbiakról csak annyit, hogy nem veszik tudomásul, hogy a klub előírásai csak a klubtagokra nézve illendőek, és például számon kérik a keresztény életvitel hiányát olyanokon is, akik nem is állítják magukról, hogy keresztények lennének.
A fundi pedig ugye az, aki a fizikai világba betüremkedőnek látja azokat a tanításokat is, amik gondosan falszifikálhatatlanra lettek megfogalmazva, nagyrészt arra a tévedésre alapozva, hogy a jó hívő az aztán hisz, minél többet, annál jobb. Ez sok szempontból problémás.
Először is az egyház egészét röhögik ki miatta. A mai Európában a katolikus egyház példaértékűen igyekszik ezt a csapdát kikerülni: 96-ban elfogadta az evolúciót, folyamatosan hirdeti, hogy a fizikai világ megismerésének nem lehet vallási eredetű akadálya. Jómagam tanúsíthatom, hogy az egyházi iskolákban nem tanultunk és nem is tanítottunk fundiságokat. Persze van még miért kritizálni az egyházat, de az most offtopik.
Másodszor az egyház toleráns, és nem szól rá a fundira, hogy mégse kéne lejáratni mindenkit. Ugyanez az oka annak, hogy kizárólag nézhetetlen keresztény tévéműsorokat lehet látni.
No de a fundiblog az szemtelen, és beszól.
Mi az, amit mégis kímélni szeretnék az egyházak környékén, és mi az, ami miatt hasznosnak is tartom az egyházakat? Ezt legjobban a placebóeffektuson keresztül lehet elmagyarázni.
Vallás mint placebó
A placebó olyan orvosság, amiben nincs hatóanyag. Arra használják, hogy megmérjék egy gyógyszer hatékonyságát: megnézik, hogy az igazi gyógyszer jobban hat-e, mint a placebó. Merthogy a placebó is hat ám! Nincs benne semmi, de a páciens hite hatással van. Egyelőre kevéssé ismert mechanizmuson keresztül, de tény, hogy valaki lehet jobban a semmitől. Erre több iparág épült, mint pl a homeopátia, a kristályterápia, és a vallások.
Hadd álljon itt a katolikus egyház egy kivételesen őszinte, és jobban megfigyelve az postban eddig tárgyaltakkal mélyen egybecsengő kijelentése:
Az ateizmus az élet kiváltságosainak luxusa, azoké, akik mindent megkaptak, azt a lehetőséget is, hogy a tanulásnak, a kutatásnak szenteljék életüket. ... Vajon azok, akik elvesztették az állásukat, vagy elmenekültek a háború sújtotta térségekből, miként éreznék magukat egy olyan világban, amelyben Isten nem létezik?
Az első mondat objektív és igaz, a második falszifikálhatatlan, és egyben biztos kézzel adagolt placebó. És tényleg van, akin segít!
A homeopátián lehet szurkálódni, de ha egy orvos azt látja, hogy ez a megfelelő eszköz, akkor jó, hogy megteheti, hogy azt írja fel, hiszen segít és mivel nincs benne semmi, nem árt. Ugyanígy, a vallás lehet, hogy kívülről vicces itt-ott, de amíg csak placebó, addig nem árt.
Amikor kezd belekontárkodni a fizikai valóságba, csak akkor érdemes rámozdulni, és erre van a fundiblog.