Mindig érdekes, amikor a józan észt csak egy rossz modell választja el a helyes következtetéstől. Ha például feltételeznénk, hogy a nyelvekben a szóátvétel az egyik legnehezebben előforduló jelenség lenne, jogos lenne az alábbi eszmefuttatás:
Itt jön a képbe a finnugor blabla.
A finnek sem tanítják mert hülyeség.
Ahogy egyik történész ismerősöm mesélte, olyan időben találták ki nekünk (németek) amikor a németek köztudottan utáltak minket. Persze ezt az utálatot a demagógia elmosta, mert így kívánták a pénzügyi hatalmi érdekek.
Számos (olasz, angol, amerikai) kutató van (mert a magyart az ugye nem-lájkolják egyesek) aki szerint a magyar áll a legközelebb ahhoz az ősi ragozó nyelvhez amiből a többi európai nyelv feltételezhetően kialakult. Jó elmélet ez.
Másik részről, meg kicsit sem gyanús, hogy a magyar mindíg csak "átvesz" szavakat? Ha most állnék elő egy ilyen elmélettel kiröhögnének.
Pl. Az ősmagyarjaink a volga mellett rohangásztak nyereggel a hátukon (mert ló szavuk nem volt, azt később "vették át", hal és nyíl szavuk volt csak a nyomorult lúzereknek) és hátrafelé nyilazták a halakat.
Mondjuk a tárgybéli tévedések (a finnek természetesen tanítják a finnugor elméletet, illetve a nemzetközi nyelvész szakma nem foglalkozik áltudományos dolgokkal) maradnának akkor is.
