Jó humorforrás az alternatív tankönyv, amíg eszünkbe nem jut, hogy valaki esetleg tényleg tanítani fog vele. Sok egyéb mellett egy szemelvény egy ilyen műből:
Ezek a nyelvek egészen mások, mint a magyar. A mi magyar nyelvünkről mindenütt azt tanítják, hogy finnugor nyelv, amely mai formájában alig másfél ezer éve alakult ki. Ez teljesen lehetetlen feltevés s nemcsak azért káros, mert elszigetel bennünket, hanem azért is, mert nem teszi lehetővé, hogy pontos és megalapozott összevetéseket végezhessenek a nyelvészek olyan ősrégi nyelvekkel, mint például a sumér. Szükséges persze a magyarral kétségtelenül rokonságot mutató más nyelvek (például a finn, az észt, a vogul, az osztyák, a mordvin, stb.) vizsgálata is, de ha igazi tudáshoz akarunk jutni, feltétlen meg kell ismernünk az írást megalkotó sumér nép nyelvét is, hiszen – ráadásul – a sírjaikból előkerült csonvázak (sic) és a szobraik alapján, a sumérok embertani alkatukban sem szémiták!
A klasszikus fundinyelvészkedési érvrendszer jön tehát elő, azért nem igaz a finnugorelmélet, mert ciki, sokkal menőbbek az ősi sumérok (akik ráadásul nem szémiták, ez különösen jól elhelyezett és releváns részlet). A nyelvészet, mint nyelveket tárgyaló szakma (neadjisten tudomány) nekem úgy tűnik nem jelent meg a mű további részeiben sem.
A mű egésze élvezetes, az elejéből az evolúció érintő szakaszt csak azért nem tettem be, mert amúgyis túlreprezentált már a blogban a téma.
